In EnglishVESEBETEGSÉG: Kalauz a betegek és családtagjaik számára
A Magyar Vese-Alapítvány ismeret-terjesztő sorozata
A füzet eredeti címe: Kidney Disease: A Guide For Patients And Their Families
American Kidney Fundation, Public Information Series, 1991
Fordította és szerkesztette: Dr. Peti Peterdi János
A Magyar Vese-Alapítvány kiadványa.
Felelős kiadó Dr. Rosivall László egyetemi tanár, a Magyar Vese-Alapítvány alapítója
és elnöke.
A kiadvány célja a tömegtájékoztatás, a különböző vesebetegségek jeleinek, tüneteinek,
kezelési lehetőségeinek minél szélesebb körű megismertetése. Nem helyettesítheti
azonban az orvosi szakmai segítségnyújtást s ezért kérjük ne használják otthoni
„ön-diagnózis” felállítására. A füzetet a kiadó intézmények közszolgálati tevékenységének
jóvoltából a betegek ingyen megkapják.
© 1995 A fordítás az Amerikai Vesealapítvány engedélyével készült.
Készült az Állami Nyomda Rt. támogatásával.
Felelős vezető: Gyergyák György vezérigazgató
Bevezetés
Magyarországon az emberek ezrei szenvednek valamilyen vesebetegségben. Szerencsére
azonban a betegségek nagyobbik része nem veszélyezteti súlyosan az életet; vagy
magától meggyógyul, vagy gyógyszeres, ill. sebészi terápiával eredményesen kezelhető.
Ennek ellenére évente kb. 800 ember válik veseelégtelenné. Egészen az utóbbi évekig
ez a kór végzetes volt. Az egészségügyi ellátás fejlődése (különösen a művesekezelés
és a veseátültetés) következtében azonban ezeken a betegeken is segíteni tudunk.
Életük jelentősen meghosszabbítható, egészségük, jólétük megőrizhető. Mindezek ellenére
a veseelégtelenség továbbra is komoly gond maradt. A betegeknek és családtagjaiknak
még a legegyszerűbb esetekben is állandóan megkülönböztetett figyelmet kell fordítaniuk
a kezelésre, az életmódra, az orvosokkal való kapcsolattartásra.
A Magyar Vese-Alapítvány azért adta ki ezt a füzetet, hogy segítsen Önnek. Szeretnénk,
ha Ön jól megértené, milyen fontos szerepet játszik a vese az egészség, az élet
fenntartásában és milyen hatással van szervezetére az elégtelen veseműködés s valamennyi
jelenleg rendelkezésre álló kezelési forma. Természetesen tisztában vagyunk azzal,
hogy ebben a rövid ismertetőben lehetetlen megválaszolni minden felmerülő kérdést,
megvilágítani a vesebetegség minden részletét, vagy azt, hogy miért előnyösebb a
kezelés egyik fajtája a másiknál. Ezért arra kérjük, először olvassa el ezt a könyvecskét
alaposan s további információkért forduljon bizalommal a kezelőorvoshoz, vagy a
gondozószemélyzet bármely tagjához, hiszen Ők úgyis azon fáradoznak, hogy a lehető
legjobb ellátást biztosítsák Önöknek.
Hogyan is működik a vese?
Testünk normális belső kémiai összetétele, annak egészséges egyensúlyi állapota
nagyrészt a vesénk működésétől függ. E páros szervünk tehát meghatározó szerepet
játszik egészségünk fenntartásában.
Sőt életben maradásunk függ ezen létfontosságú szerv normális működésétől. A
vesék kb. ökölnyi nagyságúak, súlyuk közel 150 gramm. A gerinc mindkét oldalán nagyjából
derékmagasságban helyezkednek el.
A vese négy legfontosabb feladata
|
A káros anyagcseretermékek kiválasztása
A vese nagyjából hasonló módon távolítja el a salakanyagokat a szervezetből,
mint a szita, vagy mint ahogy az olajszűrő működik az autóban.
A vér a veseartérián át áramlik a vesébe. (Artériának nevezzük azt a véredényt,
mely a szívből a perifériák felé, adott esetben a vesébe vezeti a vért.) A salakanyagok
a vesében a vizeletbe szűrődnek át, a megtisztult vér pedig a vesevénán át ismét
a szív felé áramlik.
A vese kis működési egységeit nefronoknak (vesetestecskéknek) nevezzük. Körülbelül
egymillió nefron van egy-egy vesében.
A nefron egy parányi érgomolyagból, a glomerulusból (ahol maga a szűrési folyamat
zajlik), valamint a hozzá kapcsolódó elvezető csőrendszerből. a tubulusokból áll.
A vérből átszűrt folyadék összetétele a tubuluson való áthaladás folyamán módosul,
nagy része visszaszívódik. A maradék szűrlet (maga a vizelet) az egyes tubulusokból
összeszedődve a húgyvezetéken át a húgyhólyagba jut. Két perc alatt a vesén a teljes
vérmennyiség áthalad, mely ily módon folyamatosan, állandóan tisztul.
A vörösvérsejt-termelés és csontképzés
Mind az egészséges csontok kialakításának, mind a vörösvérsejt-termelésnek a
jó veseműködés a feltétele. Előbbit a vér káIcium és foszfortartalmának szabályozásával,
valamint a káIcium bélből való felszívódását elősegítő D-vitamin aktív formájának
előállításával befolyásolja. Utóbbira pedig az eritropoetin nevű hormon termelésévei
van hatással, mely a csontvelőben serkenti az eritrociták (vörösvérsejtek) képzését
és érési folyamatát. A hormon hiánya” vérszegénységhez (anémiához) vezet. A vörösvérsejtek
számáról a hematokrit érték (a vörösvérsejtek térfogatának százalékos aránya a teljes
vérhez képest) ad felvilágosítást. Ha a hematokrit alacsony, a betegek gyengének
érzik magukat.
A vérnyomás szabályozása
A vérnyomás szabályozása a vese egy másik fontos feladata. A veseműködés biztosítja
a vér megfelelő nátrium, kálium, káIcium, foszfor, klorid és bikarbonát, valamint
folyadéktartamát, s a vizeletbe távolítja el a felesleges só és vízmennyiséget.
Amikor a vese nem tudja maradéktalanul ellátni ezeket a létfontosságú feladatokat,
a vérnyomás megemelkedik a ki nem ürített folyadék miatt s ezenkívül a test különböző
részein puffadás (ödéma) keletkezik. Sőt súlyos esetben szívelégtelenség jön létre.
A vese egy renin nevű anyagot is termel, amely elősegíti az angiotenzin nevű vérnyomást
növelő hormon képzését.
Abban az esetben, ha a veseműködés nem teljesen tökéletes, fokozott mennyiségű
renin termelődik, amely magas vérnyomást eredményez. A régóta fennálló magas vérnyomás
több szerv érhálózatát károsítja, többek között a vesét is, így veseelégtelenséghez,
szívbetegséghez, agyvérzéshez, látásromláshoz vezet. A magas vérnyomás (latinul
hipertenzió) tehát oka és következménye is lehet a vesebetegségnek.
A szervezet folyadék és elektrolit egyensúlyának fenntartása
A vese szűrő, kiválasztó működésének végterméke – mint már korábban említettük
– a vizelet. Elégtelen veseműködés esetén a káros anyagcseretermékek felhalmozódnak
a vérben, mert a vizelettel nem ürülnek ki a szervezetből. Ez az urémiához, a magyarul
húgyvérűségnek nevezett súlyos állapot kialakulásához vezet. A hányinger, gyengeség,
fáradtság, tájékozódási és memóriazavar, fulladás, csukló- és bokaduzzadás mind
az urémia tünetei.
Néhány ilyen felhalmozódó salakanyag vérbeli koncentrációja könnyen meghatározható
s ezért azt a betegség súlyosságának nyomon követésére használják. A leggyakrabban
meghatározott anyag a kreatinin, mely az izmok anyagcseréjének végterméke és a vesén
keresztül ürül. A veseműködés beszűkülése emeli a kreatinin vérbeli koncentrációját.
A vesebetegség tünetei
A vese elégtelen működésének szám os jele van. Közülük néhányat már említettünk,
úgymint gyengeség, szédülés, váltakozó testsúly, hányinger, hányás. Kezdetben a
beszűkült veseműködés sokáig tünetmentes is lehet. A vese nagy tartalék kapacitással
rendelkezik, így normális folyadék és sóterhelés esetén akár 50%-os működés csökkenés
esetén sem okoz szükségszerűen panaszt a betegnek.
Azonban ha az alábbi tünetek bármelyikét – akár önmagában, akár együttesen –
észleli, haladéktalanul forduljon orvosához! Ezek a tünetek persze nem csak vesebetegségben
fordulhatnak elő. Ha Önnél mégis vesebetegséget állapítanak meg, kezdetben gyógyszerekre
és alacsony fehérjetartalmú diétára lesz szüksége. Amennyiben a veseműködés tovább
csökken, veseelégtelenség alakul ki.
| A VESEBETEGSÉG TÜNETEI | |
|
|
A veseelégtelenség formái: akut és krónikus
A veseelégtelenség heveny (akut) és idült (krónikus) lehet. Az akut veseelégtelenség
a veseműködés átmeneti csökkenése, mely leggyakrabban meggyógyul. Ezzel szemben
a krónikus forma egy maradandó állapot, a normális veseműködés többé már nem tér
vissza.
Az akut veseelégtelenséget átmeneti oxigén, illetve vérellátási zavar vagy mérgezés,
így súlyos fertőzések, kiterjedt égés, nagyfokú hányás, hasmenés, vegyi illetve
gyógyszermérgezés, sebészeti beavatkozás és vesesérülés hozhatja létre. Ha a kiváltó
okot megszüntetjük, a normális veseműködés a legtöbb esetben visszatér.
A krónikus veseelégtelenség egy évekig, akár évtizedekig tartó folyamat, melynek
oka lehet örökletes – mint pl. a policisztás vesebetegség –, de más
hosszan tartó belgyógyászati betegség is (pl. a vese gyulladásos megbetegedései,
magas vérnyomás, cukorbetegség). Az idő előrehaladásával a betegek az úgynevezett
végállapotú veseelégtelenség stádiumába jutnak. Ez azt jelenti, hogy a betegek életben
maradása ettől kezdve valamely vesepótló kezeléshez kötött. Ilyenkor a veseszövet
már visszafordíthatatlan károsodást szenvedett.
Ezen betegek kezelésére az orvosok kétfajta kezelési módot fejlesztettek ki:
az egyik a művesekezelés (dialízis), a másik a veseátültetés (transzplantáció).
A vesebetegségek diagnosztikájával, azok kezelésével a nefrológus szakorvos foglalkozik.
Krónikus veseelégtelenség esetén is hozzá, vagy a gondozószemélyzet egyéb szakembereihez
kell fordulni. Ők minden részletre kiterjedően ellátják az egyes betegek felügyeletét.
A kezelőcsoport nővérekből, technikusokból, szociális gondozókból, dietetikusokból
áll. Önnek, a betegnek, vagy a hozzátartozónak, mint a csoport nélkülözhetetlen
tagjának alkalmazkodnia kell a kezelési tervhez. A legjobb eredmény eléréséhez bármilyen
gond felmerülésekor forduljon bizalommal a megfelelő személyhez!
Kezelési lehetőségek: Dialízis és Transzplantáció
Dialízis
Művesekezelés során a veseműködést mesterségesen pótoljuk. A dialízis kifejezés
görög eredetű szó, jelentése szétválasztani. Dialízis során a művese gép a káros
anyagcseretermékeket, valamint a folyadéktöbbletet szétválasztja és eltávolítja
a vérből. Két formája a hemodialízis (vér dialízis) és a peritoneális (hasi) dialízis.
Magyarországon kb. 2600 végstádiumú veseelégtelen beteg részesül rendszeresen művesekezelésben.
Erre életük végéig szükségük van, hacsak veseátültetés nem történik.
Az első veseátültetést 1954-ben hajtották végre, Magyarországon ezt a műtétet
az 1970-es évek elejétől végzik folyamatosan. Azóta napjainkig hazánkban több mint
1600 vese transzplantációt végeztek. A műtétek száma és eredményessége évről-évre
nő. A beavatkozás során az előzőleg kivett egészséges, emberi vesét sebészeti úton
a veseelégtelen beteg testébe ültetik. Ez az egy vese aztán kissé megnövekszik s
így mindkét szerv munkáját képes ellátni. Bővebben lásd a Transzplantáció című fejezetben.
Hemodialízis
Az első művese gépet dr. Willem Kolff fejlesztette ki 1943-ban, szűrőként celofánpapírt
használva. A hemodialízis kifejezés két szóból származik, a „hemo” vért jelent,
a dialízisről pedig már szóltunk. Ez a fajta művesekezelés a legáltalánosabb. Hetente
két-három alkalommal, egyenként 2-5 óráig tart, szükség szerint orvosi felügyelet
alatt, vagy anélkül.
Hogyan működik?
Hemodialízis-kezelés során a vér a szervezeten kívül átáramlik a művese gépen,
mely hozzá van kapcsolva a beteg keringéséhez. A vér bejut a művese gép rendszerébe,
ott megtisztul, s azután visszaáramlik az érpályába. A gép működése tehát folyamatos.
Állandóan új vér és dializáló folyadék kerül be, majd a megtisztult vér, valamint
a salakanyag és a folyadéktöbblet a dializáló folyadékkal kiáramlik a gép rendszeréből.
A művese gép szűrő része a dializátor, melyben egy speciális féligáteresztő hártya
helyezkedik el. Azért hívják féligáteresztőnek. mert csak bizonyos nagyságú részecskéket
enged át. A hártya egyik oldalán a különleges összetételű dializáló folyadék, a
másik oldalán ezzel szemben a megtisztítandó vér kering. Mivel a vörös- és fehérvérsejtek
viszonylag nagyméretűek, nem tudnak átjutni a hártya apró lyukain. A salakanyagok
(kreatinin, karbamid) kisméretűek s így a hártya pórusain átjutnak a dializáló folyadékba.
Az átjutást a diffúzió, az ozmózis és az ultrafiltráció segíti elő.
A diffúzió elve a következő: Ha különböző koncentrációjú folyadékok kapcsolatba
kerülnek egymással, akkor koncentráció kiegyenlítődés jön létre. Például ha egy
celofán zacskót vízzel és színezett tápanyaggal töltünk meg, bekötjük, és tiszta
vízbe helyezzük, rövid idő múlva a tiszta víz is színes lesz, mivel a színezett
tápanyag a celofán hártya kis lyukain képes áthaladni. A folyamat mindkét irányba
végbemehet. A diffúzió addig tart, amíg a hártya két oldalán egyenlő mennyiségű
anyag nem lesz. Ez az egyensúlyi állapot (ekvilibrium).
A beteg vérében nagy mennyiségű salakanyag van, a dializáló folyadék mindezektől
mentes. Diffúzió során a parányi anyagcseretermékek a hártyán átjutva a dializáló
folyadékba kerülnek, míg az egyensúlyi állapot ki nem alakul. A dializátorba állandóan
tiszta dializáló folyadék kerül s így nagy mennyiségű salakanyag hagyja el a vért.
Amennyiben a beteg vére egyes életfontosságú alkotórészekből (pl. kálcium, cukrok)
keveset tartalmaz, azokat a dializáló folyadékhoz adjuk, hogy ezen keresztül mennyiségüket
a vérben növeljük. Hiszen ugyanúgy, ahogy a salakanyag oda áramlik, ahol kevés van
belőle, az életfontosságú elemek is a hártya azon oldalára vándorolnak, ahol kisebb
a koncentráció.
Az ozmózis nagyon hasonló folyamat, de ennek segítségével elsősorban nem az anyagcseretermékeket,
hanem a felesleges mennyiségű folyadékot távolítjuk el. Ha egy féligáteresztő hártya
két oldalán az oldott részecskék koncentrációja különböző, akkor a víz a hígabb
oldatból a sűrűbb felé diffundál, mely folyamat a kiegyenlítődésig tart. Ha a dializáló
folyadékhoz szénhidrátot (dextrózt) adunk, mely nem jut át a membránon, akkor a
vér folyadéktöbbletét tetszés szerint eltávolíthatjuk.
Az ultrafiltráció az a folyamat, melynek során a membrán két oldalán található
nyomáskülönbség hatására az oldat legkisebb alkotórészei távoznak el, jelen esetben
a vérből. A nyomást egy pumpa biztosítja, melynek segítségével a vér a szükségleteknek
megfelelő nyomással áramlik át a dializátoron. Így jelentős folyadékmennyiségek
is eltávolíthatók a vérből.
A művese gép rendszeréhez való csatlakozás
A művese gép használatához a beteg vérkeringésének és a gép rendszerének összekötése
szükséges. Ehhez a betegen először egy kisebb sebészeti beavatkozást kell végrehajtani.
Két forma terjedt el, a fisztula és a graft.
A fisztulakészítés során a kar egyik verőerét és vénáját egymáshoz varrják. Ennek
hatására több vér, nagyobb nyomással áramlik a visszérben, melynek eredményeként
az kitágul. A vénába két tűt kell helyezni, ezeken keresztül a kapcsolat létrehozható.
Egyiken a művese gépbe áramlik a vér, a másikon pedig abból kifelé, vissza a keringésbe.
A graft (beültetett műér) létrehozása hasonlóképp történik, ilyenkor azonban egy
szövetbarát műanyag csövön át kötik össze az artériát és a vénát.
A fisztula és a graft előnye, hogy minimális sebészeti beavatkozással jelentősen
csökkenthető a fertőzés veszélye, hiszen ezek a bőr alatt futnak. Mindössze két
tűvel a csatlakozás könnyen, hamar létrehozható.
Hol történik a kezelés?
A hemodialízis-kezelés mind fekvőbeteg-, mind járóbeteg-ellátás keretében történhet.
Az előbbi azt jelenti, hogy tartós kórházi kezelés része a dialízis, a beteg éjszakára
is a kórházban marad. Az utóbbi forma azonban az általánosabb, vagyis a kezelés
bár kórházi, vagy önálló műveseállomáson történik, a betegek utána elhagyják azt.
Külföldön egyéb, még sokkal kötetlenebb kezelési lehetőségek is léteznek, mint pl.
az otthoni hemodialízis, melyet a beteg saját maga végez, esetleg valakinek a segítségével.
Reméljük ez a közeljövőben hazánkban is bevált formává válik, hiszen sokkal rugalmasabb
kezelési lehetőséget biztosít családi környezetben s az utazási kellemetlenségek
is megszűnnek. Az elterjedésének az akadálya a gép drágasága.
Gyógyszerszükséglet, egyéb megfontolások
Az egészséges vese folyamatosan látja el feladatát, a kezelés ezzel szemben ciklikus.
Amikor a vese megbetegszik, a salakanyagok folyamatosan felhalmozódnak. Ezért a
nefrológusnak a testsúly, étrend, az általános állapot alapján meg kell határoznia
az egyénre szabott kezelést, annak hosszát, hogy biztosan elkerülje a túlzott salakanyag-felhalmozódást.
Mivel a művesekezelés nem helyettesíti tökéletesen a normális veseműködést, gyógyszerekre
is szükség van. Általában vérnyomáscsökkentő, a normális csont-, és vérképzést elősegítő,
foszfátkötő, valamint vitamin tablettákat kell szedni. V érátömlesztésre is szükség
lehet, ha a vérszegénység nagyon súlyos. A művese- kezelés mellett tehát a veseelégtelen
betegnek speciális étrendet kell tartania s valamennyi kiesett vesefunkciót pótló
gyógyszereket kell szednie.
Peritoneális dialízis
Ezt a fajta művesekezelést általában maga a beteg végzi. Hemodialízisnél és peritoneális
dialízisnél is a vér tisztul meg, utóbbinál azonban a folyamat nem egy szervezeten
kívüli berendezésben történik, hanem a beteg saját hasüregében.
A hasüregben a vékony hashártya veszi körül a beleket s az egyéb hasi szerveket.
A hasi dialízis során dializáló folyadékot vezetünk a hasüregbe, mely bizonyos ideig
ott marad, majd kiürítjük. A hashártya eközben ugyanúgy viselkedik, mint a művese
gép féligáteresztő hártyája. Mivel apró, kapillárisoknak nevezett vérerek kiterjedt
rendszerét tartalmazza, kiválóan alkalmas a vér folyamatos megtisztítására. Ahogy
a vér ezekben a kis vérerekben áramlik, a káros anyagcseretermékek diffúzió útján
kiszűrődnek, a folyadéktöbblet pedig az ozmózis segítségével távolítható el. Bizonyos
idő eltelte után az elhasználódott dializáló folyadékot kivezetjük a hasüregből
s friss folyadékkal helyettesítjük.
A peritoneális dialízis kellékei
A beteg hasüregéhez egy hajlékony, átjárható csövön, a katéteren keresztül férünk
hozzá. Kisebb sebészeti beavatkozás során a katétert a hasfalon át a hasüregbe ültetjük.
A katéter lehet állandó, de időnként cserélhető is. Az egyéb tartozékok az ábrán
láthatók.
A peritoneális dialízis hátránya, hogy nagy a fertőzés veszélye, hashártyagyulladás
alakulhat ki. A dializáló oldat cseréjekor tehát ügyeljünk a sterilitásra! A két
leghatékonyabb ilyen fajta kezelési mód a folyamatos ambuláns és a folyamatos ciklusos
peritoneális dialízis. Létezik egy kevésbé modem megoldás is, a váltakozó hasi dialízis.
Mivel a kezelésnek ezt a módját általában kórházban végzik (hetenként 36-44 órát
vesz igénybe), ez azt jelenti, hogy a betegek hetente két-három napot töltenek távol
otthonuktól. A kezelés váltakozó formája miatt a betegek számára kötelező a diéta,
valamint a folyadékmegszorítás.
Folyamatos ambuláns peritoneális dialízis (CAPD)
A művesekezelésnek ezt a módját a beteg önmaga végzi, gép nem szükséges hozzá.
A dializáló folyadék-cseréket a legkényelmesebb környezetben lehet elvégezni. A
cseréket 4-6 óránként ismételni kell, egy csere kb. 40 percig tart (20 perc a régi
folyadék kivezetése, 20 perc az új folyadék beáramlása). Az utolsó kezelés este,
közvetlenül lefekvés előtt történik, éjszakára a dializáló folyadék a hasüregben
marad. Mivel a beteg kezelése folyamatos, általában csak kisebb mértékű diétás megszorításra
van szükség. A CAPD nagy szabadságot, mozgási lehetőséget ad a betegnek, mely nagyban
javítja az életminőséget.
A cserét a következőképp kell végrehajtani: A hasi katétert steril műanyag szerelékhez
kötjük hozzá, melyen keresztül két liter dializáló folyadék áramlik a hasüregbe
egy zacskóból, melyet ilyenkor a beteg vállmagassága fölé emelünk. A folyadék pusztán
a gravitáció hatására folyik be a hasüregbe. Amikor a tasak kiürült, a szereléken
levő csapot elzárjuk s a zacskót összetekerve a ruházat alá, vagy a nadrágzsebbe
helyezzük. Amíg a dializáló folyadék és a hashártya végzi a maga dolgát, a beteg
elláthatja a megszokott teendőit. Néhány óra múlva a szerelék csapját kinyitva a
tasakot a földre helyezzük. Ismét csak a gravitáció hatására az elhasználódott folyadék
a hasüregből a zacskóba kerül, melyet ezután friss folyadékot tartalmazó zacskóra
cserélünk, s a folyamat kezdődik elölről. A beteg fájdalmat sohasem érez, legfeljebb
némi kellemetlenséget.
Folyamatos ciklusos peritoneális dialízis (CCPD)
A CCPD hasonlóan történik, mint az előbbi kezelési forma (CAPD), csak a cserék
most éjszaka történnek, miközben a beteg alszik. A munkát egy automata folyadékpumpa
végzi, mely az éjszaka során számos folyadékcserét hajt végre; a legutolsót közvetlenül
a reggeli felkelés előtt. Nappalra ez a reggeli dializáló folyadék a hasüregben
marad, estig nem történik újabb kezelés.
Ennek a fajta kezelésnek az az előnye, hogy csökken a dializáló eszközök helytelen
használatából adódó fertőzésnek a veszélye, hiszen itt napjában csak egyszer kell
csatlakoztatni a katétert és a szereléket. A beteg csak éjszaka van géphez kötve,
míg nappal szabadon mozoghat, gépek nélkül.
A vesetranszplantáció
A végállapotú veseelégtelenség másik fontos kezelési formája. Az átültetésnél
fontos a beteg jó általános állapota, a megfelelő életkor, a helyes életfelfogás.
Annak ellenére, hogy a szervátültetés terén jelentős fejlődés tapasztalható, sajnos
a műtét még most sem minden esetben sikeres.
A veseátültetés során egy egészséges emberi vesét helyeznek olyan beteg szervezetébe,
akinek a saját veseműködése megszűnt. Tehát ez a sebészeti beavatkozás nem gyógyítja
meg a beteg veséket, de a beültetett, működő szervvel többé már nincs szükség vesepótló
kezelésekre s az azzal járó folyadék és étrendi meg szorítás okra.
A műtét veszélyeiről, várható sikeréről, a költségekről, a gyógyszerek mellékhatásáról,
a lábadozási időszak egyéb fontos kérdéseiről a transzplantációs sebész tájékoztatja
a beteget.
A saját veséket általában nem kell eltávolítani, mivel azok működése nem állt
le teljesen. Így tehát kiegészítik az új szerv funkcióját. Néha azonban előfordulhat,
hogy a régi vesék olyan súlyos állapotot tartanak fenn (idült gyulladás, befolyásolhatatlanul
magas vérnyomás), hogy szükség van azok eltávolítására. Ezt a műtétet latinul bilaterális
nefrektómiának hívják.
Honnan származik az új vese?
Az orvosi nyelvben a szervet adó egyént donornak, az azt befogadót recipiensnek
nevezik. Eredetét tekintve a veseátültetésnek két formája van: hirtelen meghalt
(agyhalott, kadáver) személyből, illetve élő donorból (többnyire közeli vérrokon)
történő veseátültetés. Egyetlen egészséges vese beültetése már elegendő a normális
élethez.
Tesztvizsgálatok sorozatát követően a dializált beteg neve várólistára kerül
addig, amíg rendelkezésre nem áll a szervezetének megfelelő vese, amelyiket az immunrendszere
befogadja. Ezt a hasonlóságot nevezik kompatibilitásnak, egymáshoz illésnek. A várakozási
időt nehéz megjósolni, mivel ez attól függ, hogy mikor hal meg egy olyan személy,
akinek a veséje egészséges, a beteg szervezetének éppen megfelelő és a halál pillanatában
rendelkezésre áll a szakértői orvos csoport, mely a vesét képes eltávolítani és
konzerválni. Ez néha csak egy-két hónap, de akár több év is lehet.
A donor vese alkalmasságát egy sor orvosi vizsgálat segítségével lehet csak eldönteni.
Bármilyen szervátültetés esetén a donor és a szervet kapó beteg (recipiens) vércsoportjának
kompatibilisnek kell lennie. A második vérvizsgálat a szöveti típus (HLA típus)
meghatározása. A veseátültetés sikerének akkor legnagyobb az esélye, ha a donor
és a recipiens szövetei genetikailag nagymértékben hasonlóak. A veseátültetés előtt
a donor és a fogadó (recipiens) vérmintáját összekeverik annak eldöntésére, hogy
van-e a beteg (recipiens) vérében olyan anyag (citotoxikus antitest), amelyik a
beültetett vesét meg támadhatja. Ezt a vizsgálatot keresztreakciónak hívják. A várólistán
szereplő betegek „citotoxikus antitestei”-nek szintjét rendszeresen ellenőrzik.
Miután a donor vesét kiveszik, az további 48-72 óráig tartható el speciális körülmények
között. Maximálisan ennyi ideje van tehát az átültetést végző csoportnak, hogy a
legmegfelelőbb beteget (recipienst) megtalálja s őt a műtétre előkészítse.
Élő donorból történő veseátültetés során élő, általában vérszerinti rokonból
ültetnek vesét a beteg szervezetébe. A donornak itt is megfelelő vércsoportúnak
kell lennie, és a szöveti típus is egymáshoz illő kell legyen. Ezért a legmegfelelőbb
donorok közvetlen családtagok: ikrek, testvérek vagy szülők. Általában a legjobb
egyezés testvérek között fordul elő. Arról is meg kell győződni, hogy a donor elég
egészséges-e ahhoz, hogy vesét adjon. A donor alkalmasság ára vonatkozó döntést
több orvos közösen hozza meg.
Amennyiben a vese is és a donor is alkalmas, a műtétre egyelőre kiválasztott
időpontban kerül sor. Rövid lábadozási időszak után a donor szokásos tevékenységét
folytathatja.
A kórházban
Veseriadó esetén a területi transzplantációs központ értesíti Önt. A transzplantációval
kapcsolatos kórházi tartózkodását kb. kéthetesre tervezze. A betegnek teljes körű
orvosi kivizsgáláson kell átesnie. Ki kell zárni ugyanis mindenféle aktuális betegséget,
fertőzést, gyulladást, mivel ettől kezdve úgynevezett immunszuppresszív, vagyis
a szervezet védekező rendszerét gátló kezelésre van szükség. Ennek a terápiának
a célja, hogy megakadályozza a kilökődést, de egyúttal sajnos a szervezet fertőzésekkel
szembeni ellenálló képességét is rontja. A műtét előtt művesekezelésre is szükség
lehet, amennyiben a beteget addig dializálták.
A veseátültetés műtéte
A műtét általában 2-4 óra hosszú. Az új vese a medence elülső részébe kerül az
ágyékhoz közel; alacsonyabbra tehát, mint a saját vesék. A vérereket a medencében
futó nagyerekhez, a húgyvezetéket a saját húgyvezetékhez/húgyhólyaghoz varrják.
A legtöbb esetben az új vese azonnal működni kezd s vizeletet termel. Azonban még
néhány dialízis-kezelésre is szükség lehet, míg a veseműködés teljes mértékben megindul.
Az átültetés után
A veseátültetés súlyos szövődménye a kilökődés, Szervezetünket fejlett védekező
rendszer óvja, mely felismeri és megtámadja a testidegen anyagokat. Nagyon hatékony
vírusos és bakteriális fertőzésben is. Fehérjetermészetű ellenanyagokat (antitesteket)
és bizonyos fehérvérsejteket (limfocitákat) termel, melyekkel elpusztítja a szervezet
számára idegen anyagokat. Sajnos az immunrendszer nem tesz különbséget a beültetett
vese és az egyéb idegen anyagok között. Pontosan azért van szükség a védekező rendszert
elnyomó kezelésre, hogy ezt a választ csökkentsük. Mivel a kilökődésnek állandóan
fennáll a veszélye, mindaddig folytatni kell ezt a kezelést, amíg a beültetett vese
a szervezetben működik. A fertőzésekkel szembeni ellenálló képesség a kezelés alatt
alacsony. Ezért fontos, hogy ennek gyanúja esetén (pl. láz) azonnal forduljon
a transzplantációs sebészhez, vagy a nefrológusához! A kilökődési reakció
is kivédhető speciális kezeléssel, amennyiben korán észrevesszük.
A kórház elhagyása előtt ismertetik a szükséges gyógyszereket, megtanítják a
fertőzés, kilökődés figyelmeztető jeleit. A beteget ezután rendszeres időközönként
járóbetegként gondozzák. Ilyenkor ellenőrzik a gyógyszerek hatásosságát, a kilökődés-,
fertőzés-megelőzés viszonyát.
A veseátültetés eredményessége általában nagyon jó, sőt a technika és az immunológia
fejlődésével tovább javul. A műtétet követő első évben a kadáver transzplantációk
80-85 %-a sikeres. Ez azt jelenti, hogy egy év után minden 100 átültetett vese közül
80-85 működik. A sikeres élő donor veseátültetések aránya egy év után 90-95 %. A
hosszú távú eredményesség öregek és fiatalok esetében is jó. Nehéz megjósolni, hogy
a beültetett vese mennyi ideig fog működni. A leghosszabb idő óta működő vesét 35
évvel ezelőtt ültették be.
Ha a beültetett vese nem működik, a beteg élete továbbra is biztosítható művesekezeléssel,
ahogy a veseátültetés előtt. A beültetett vesét általában nem kell eltávolítani,
sőt később újabb transzplantációra is van lehetőség.
Egyénre szabott kezelési forma
Kérjük, forduljon nefrológusához, vagy a kezelő személyzet más orvosához, hogy
meghatározzák az Ön számára legideálisabb kezelési formát! Ók majd bemutatják valamennyi
kezelési lehetőséget, melyekből aztán az Ön kórelőzményének, jelenlegi egészségi
állapotának, életformájának, életfelfogásának megfelelően kiválasztják a legmegfelelőbbet.
A művesekezelés, veseátültetés mind eredményes kezelési formák. Fontos azonban
megjegyeznünk, hogy az a kezelési fajta, amely ma még jó, nem biztos, hogy holnap
is az lesz!
| A végállapotú veseelégtelenség kezelési lehetőségei Dialízis: Hemodialízis: Teljes kórházi felügyelet mellett működő dialízis Önkontroll-rendszerű (otthoni) dialízis Peritoneális dialízis: Folyamatos ambuláns peritoneális dialízis Folyamatos ciklusos peritoneális dialízis Transzplantáció: Élő vérrokon donorból (gyerek, testvér, szülő) Agyhalott (cadaver) donorból |
További fontos tudnivalók
Számos egyéb tényezőre is figyelnünk kell ahhoz, hogy a kezelés eredményes legyen.
Ilyen pl. a diéta, a különféle étrendi megszorítások, melyekhez a betegnek alkalmazkodnia
kell. Csaknem általános a nagy idegi feszültség, depresszió. Ezek legyőzése nagy
erőfeszítést igényel. A betegek testi és szellemi jólétéhez a sportolás és az utazás
is hozzásegíthet.
Érzelmi gondok
Mindennapi életünknek része a stressz. A veseelégtelen beteg azonban még nehezebb
helyzetben van.
Az orvostudománnyal foglalkozó emberek egyre inkább kezdik felismerni, hogy szellemünk
állapota hatással van a testünk egészségi állapotára. Amikor valaki krónikus betegségben
szenved nagyon fontos, hogy amennyire csak lehetséges folytassa a normális életvitelét,
különös hangsúllyal munkájára és szabadidejére, hogy a megfelelő életkedve megmaradjon.
A jó egészségi állapot visszanyeréséhez többre van szükség, mint csak az orvosi
kezelés. Ez magába foglalja a veseelégtelenség tényének az elfogadását, azt, hogy
ez a betegség az élet része, amivel meg kell tanulni együtt élni. Ahhoz, hogy alkalmazkodni
lehessen a veseelégtelenséggel való együttéléshez szükség van az egészségügyi felügyeletet
végző dolgozók, a család és barátok megértésére is.
A legfontosabb szerep azonban mégis Önnek, a veseelégtelenségben szenvedőnek
jut. Főleg az ön viselkedésén múlik, hogy a veseelégtelenség milyen hatással van
az életére. Ha engedi a vesebetegségének, hogy élje a saját világát, mindenen eluralkodjék,
akkor az meg is teszi. A vesebetegségekkel való sikeres együttélés feltétele a pozitív
magatartás, bizalom a sikerben, akarat a normális élethez való visszatérésre. Az
erőfeszítései megtérülnek az életminőségben.
Az emberek többségének nagy megrázkódtatást jelent, amikor kiderül, hogy leállt
a veseműködésük. Azoknak, akik évek óta veseproblémákkal küszködnek lehetséges,
hogy nem olyan váratlan a tény, így kisebb sokkot jelent a hír közlése. A végstádiumú
veseelégtelenség megállapítása azonban mindenkit megrendít. Idő kell a súlyos tény
elfogadásához, megszokásához. A legtöbb ember ilyenkor több különböző érzelmi állapoton
megy keresztül. Ezek az érzelmi állomások a visszautasítástól a dühkitörésekig,
az alkudozástói a depresszióig majdnem minden fokozatot magukba foglalhatnak. A
végső érzelmi stádium általában a belenyugvás.
Először legtöbben visszautasítják, tagadják a végstádiumú veseelégtelenség tényét.
Nem tudják elhinni, hogy ez megtörténhetett velük. Sokan meg vannak győződve arról,
hogy a vérmintájukat elcserélték a laboratóriumban egy beteg ember vérével. A betegek
nagy részének ez az első krónikus és visszafordíthatatlan betegsége az életében,
és felkészületlenek arra, hogy ezt a problémát megfelelő módon kezeljék.
A szinte tehetetlen düh általános érzelmi reakcióként szokott jelentkezni a veseelégtelenség
tényének közlése után. Dühösek a betegségükre, az orvosokra, hogy miért nem diagnosztizálták
előbb a problémájukat. Haragszanak még a barátaikra, családjukra és az egészségügyi
ellátásra is. Ez az érzelmi állapot nem szokott túl sokáig tartani – a düh kialszik,
ahogy a betegségéhez hozzászokik a beteg.
Sokan a rossz hír hallatán a megalkuvással próbálkoznak. Nem meglepő, ha azok
az emberek, akikkel közlik, hogy nem működik a veséjük, megpróbálnak alkudozni a
sorsukkal a kivezető út megtalálásának reményében. Fogadalmat tesznek maguknak,
hogy diétázni fognak, rendszeresen edzik majd a testüket, leszoknak a dohányzásról
és az ivásról csak újra működjön a veséjük. Sajnos a veseelégtelenség egy végállapot,
amivel már nem érdemes alkudozni hiába ígérünk bármit. Ebben az érzelmi stádiumban
hasznos, ha megismer, megtudakol a beteg mindent, amit a veseelégtelenségről és
a lehetséges kezelési módszerekről tudni lehet. A dialízis és a transzplantációs
technika fejlettsége következtében a betegeknek nem kell azt hinniük, hogy nincs
már visszaút és nem élhetik tovább normálisan az életüket.
Sokan depressziós állapotba süllyednek, amikor megtudják, hogy leállt a veséjük
működése. A rendszeres dialízis gondolata vagy a vesetranszplantációra való várakozás
érzése felerősíti a depressziós érzéseket, főként a kezelések után, amikor testileg
jobban érzik magukat a betegek.
A beteg másoktól függőnek érezheti magát az első időkben és úgy gondolhatja,
nem tudja soha többet élvezni az életet. A család és a barátok érzelmi támogatása
csökkentheti a depressziót amint a diagnózis okozta sokk elmúlik.
Idővel, ahogy a kezelés rutinná válik, az emberek megszokják új életüket. A depresszió
helyét lassacskán az érdektelenség veszi át. Az életuntságból kiutat biztosíthat
az otthon, az iskola, a játék, a megfelelő emberi kapcsolatok. Ahogy a beteg visszatér
a régi életéhez úgy tér vissza a régi szellem is.
Szerencsére a legtöbben megtanulnak együtt élni a betegségükkel. Bár jobban szeretnék,
ha egészségesek lennének, mégis felismerik azt, hogy a megfelelő kezeléssel képesek
majdnem teljesen normális életet élni. A belenyugvás nem jön mindig gyorsan vagy
segítség nélkül. Hasznos, ha a beteg megbeszéli az érzéseit másokkal is, nemcsak
a családjával vagy barátaival. Ha a beteg úgy érzi, hogy szüksége van valakire,
akivel megtárgyalhatja a problémáit, kérnie kell az egészségügyi ellátását végzőket.
hogy ajánljanak valakit erre a célra.
A vese működésének a megszűnése nem jelenti azt, hogy a betegnek abba kell hagynia
a munkáját. A transzplantációs eljárások és a dialízis fejlettségének köszönhetően
sok ember folytathatja normális, megszokott életét mind az otthonában, mind munkahelyén
vagy az iskolában. Ez nagy szerencse, mert a munka szükséges az érzelmi kiegyensúlyozottság
megőrzéséhez, ami pedig a testi egészség feltétele.
Néhányan különböző okokból otthagyják a munkahelyüket vagy kevésbé fárasztó munkakört
keresnek. Ezen okok közé tartozik a vérszegénység vagy a gyógyszerek mellékhatása
okozta gyengeség érzés.
A rendszeres dialízishez való hozzászokás alatt, illetve transzplantáció után
a munkához, munkahelyhez való viszonyulás teljesen más, mint a későbbiekben lesz.
Ezt figyelembe véve körültekintően kell tervezgetni a továbbiakról.
Némelyek megkérdőjelezik a munka szükségességét, ha rokkantsági nyugdíj is igényelhető.
Ók elfelejtik, hogy a legtöbb embernek a munka nemcsak jövedelemforrást jelent,
hanem önmegvalósítást, egyéniségének a kifejezését is. A munkához való visszatérés
mindenképpen ajánlatos, ha orvosilag, testileg és lelkileg lehetséges, mert növeli
az önbecsülést és enyhíti a depressziót. Mielőtt úgy döntene, hogy otthagyja a munkahelyét
fontolja meg, hogy mit jelent Önnek a munkája a jövedelemforráson kívül. Ha úgy
érzi, hogy képtelen visszatérni munkájához, akkor anyagi támogatást kell kérnie.
Beszéljen szociális gondozójával, hogy milyen hosszútávú szociális támogatási lehetőségek
léteznek.
A veseelégtelen betegek jelentős része gondokkal küzd a szexuális életében. Ezek
a problémák a nemi vágy csökkenésétől kezdve az orgazmus elérésének képtelenségéig
terjedhetnek. Sokaknál ez az önbecsülés elvesztés évei jár, ami újabb forrása a
stressznek. A legtöbben azt a megoldást választják, hogy nem vesznek tudomást erről
a problémáról. Eltérően a dialízistől a szexuális beteljesülés nem nélkülözhetetlen
az életben maradáshoz, ezért sokan bűntudatot éreznek, ha ezen gondjukról panaszkodnak.
Szexuális problémák sok okból adódhatnak. A kimerültséget tartják a fő faktornak.
Minden krónikus betegség fárasztó és a veseelégtelenségre, – ami tipikusan anémiával
jár, és folyamatos kezelést igényel – különösen jellemző a kimerültség érzése. Az
egészséges felnőttek közül is csak kevesen tudják élvezni a szeretkezés örömeit,
amikor fáradtak, így nem csoda, ha a veseelégtelen beteg szexuális aktivitása csökken.
A másik fő faktornak a depressziót tartják. Majdnem mindenki átesik életében
depressziós szakaszokon – így mindenki tudja, hogy a depresszió egyik első tünete
a szexuális érdeklődés csökkenése, illetve elvesztése. Néha fordítva is igaz. A
szexuális élet elvesztése depressziót okoz. Mindkét esetben olyan problémáról van
szó, amiről beszélni kell. Nem szabad némán szenvedni.
Más okai is lehetnek a csökkent szexuális aktivitásnak. Van úgy, hogy a vesebetegség
kezelésére használt gyógyszerek felbillentik a szervezet hormonegyensúlyát, csökkentve
a nemi vágyat és a potenciát. Az is számít, hogy más emberek hogyan vélekednek a
betegségről. A hasüregi katéter beültetése, egy tátongó sipoly vagy akár az átültetett
vese kilökődésétől való félelem távol tarthatja a beteget a fizikai érintkezéstől.
Sok mindent lehet tenni a szexuális szokások megváltoztatása érdekében. Mindenek
előtt különös figyelmet kell szentelni az ápoltságra. Egy új frizura egy új ruha
megváltoztathatja az önmagunkról kialakított képet. Ha jól nézünk ki, jól is érezzük
magunkat. Amikor azt hisszük, hogy csak a nemi közösülés az egyetlen igazi szexuális
aktus, akkor felesleges stressznek tesszük ki magunkat akkor amikor vágyaink vagy
energiáink csökkentek. A szex nemcsak a közösülésből áll. Sok más formája is létezik
a szexuális beteljesülésnek, amik nem igényelnek olyan sok energiát és majdnem ugyanannyi
örömöt is nyújtanak. Még az ölelés és a csók is javíthatja a hangulatunkat és fejlesztheti
a szemléletmódunkat.
A legfontosabb az, hogy nem szabad elmenekülni a problémák elől. Ha elégedetlenek
vagyunk a szexuális életünkkel, akkor szembe kell nézni vele és beszélni kell róla.
Az orvostudományok egyre inkább felismerik, hogy a pozitív szellemi szemlélet nagyon
fontos a test egészségéhez. A kezelés fontos része az elégedettség érzése. Legyen
jó önmagához és egész biztos, hogy bőven lesz része az élet örömeiből.
Étrend
Az étrend mindannyiunk számára fontos dolog, különösen igaz ez a vesebetegekre.
Amikor a veseműködés nem tökéletes, a káros anyagcseretermékek, az ételek salakanyagai
felhalmozódnak a vérben. Bár ezek nagy részét a vesepótló kezelések eltávolítják,
a kezelések közötti időszakban ezek vérbeli szintje magas. Ezért nagyon fontos,
hogy pontosan betartsák az előírt diétás javaslatokat, hogy a szervezet salakanyagtartalma
ilyenkor is a lehető legalacsonyabb maradjon.
Az étrendet személyre szabva kell elkészíteni, de általában a következőkre kell
ügyelni: kalória, folyadék, fehérje, nátrium, kálium, káIcium, foszfor.
Forduljon bátran a kezelőszemélyzet tagjaihoz, a dietetikushoz, akik az orvos
által előírtak alapján segíteni fognak az egyénre szabott diéta elkészítésében,
összeállításában.
Vesebetegségben meg kell, hogy változtassuk evési szokásainkat, de azért még
maradnak olyan ételek, melyeket étteremben, vagy otthon továbbra is ehetünk. Melegen
ajánljuk a vesebetegek számára készült szakácskönyveket, recepteket, étkezési útmutatókat.
Kalória
A kalória (cal) és a kiloJoule (kJ) mértékegységek az energia mérésére szolgálnak.
Egy kalória megfelel 4,2 kJ-nak. A táplálékkal elfogyasztott energiamennyiség határozza
meg, hogy egy szervezet gyarapodik, vagy fogy. Ha az étrendből hiányoznak az energiadús
ételek, a test nemcsak a tápanyagok fehérjéit kezdi felhasználni energia termelésére,
hanem a saját zsírszövetet és izmokat is. Ebben az esetben fogyás és gyengeség jön
létre. Ez különösen kockázatos egy amúgy is sovány vagy alultáplált egyén esetében.
A betegeknek energiadús ételeket kell tehát fogyasztaniuk, hogy fenntartsák erőnlétüket
és megőrizzék testsúlyukat.
Folyadék
Amikor a veseműködés elégtelen, folyadék halmozódik fel a szervezetben. A folyadék-túlterhelés
fulladást, magas vérnyomást s különböző testrészek (boka, csukló, arc) duzzadását
okozza. Az elfogyasztott folyadékmennyiségbe természetesen minden beletartozik,
a különböző ételek folyadéktartalma is. Sokan meglepődnek, amikor megtudják, hogy
a legtöbb gyümölcsnek, zöldségnek a fele tulajdonképpen folyadék. Miután a folyadék-
túlterhelés igen veszélyes, indokolt, hogy a bevitelt körültekintően korlátozzuk.
Nátrium
A nátrium befolyásolja a test folyadéktartamát és a vérnyomást. Nagy mennyiség
bevitelekor fokozódik, kínzóvá válik a szomjúságérzés és a szervezetben víz halmozódik
fel, folyadék-túlterhelés következik be. Hirtelen gyarapodik a testsúly, duzzanat,
ödéma jelentkezik a test legkülönbözőbb részein, magas vérnyomás, légszomj, sőt
szívelégtelenség jöhet létre. Magas nátriumtartalmú ételek: tartósított, füstölt
húsok (sonka, kolbász, löncshús), lisztek (süteményporok), mély hűtött, gyors ételek
(pizza, hamburger), sós snack (burgonyachips, ropi), sós konzervek, szószok, páclé.
A legtöbb só helyettesítőben kálium van, melyet szintén korlátozni kell. Feltétlenül
olvassa el a gyanús ételek, kiegészítők összetételét!
Kálium
A legtöbb étel tartalmaz káliumot. Van amelyik többet, van amelyik kevesebbet.
A normális kálium-szint az idegek és az izmok helyes működéséhez szükséges. A vér
kálium- szintjének túl alacsony, vagy túl magas értéke befolyásolhatja a szívműködést.
Sőt extrém értékeknél a szívverés akár meg is állhat. Sajnos nincs semmilyen figyelmeztető
jel, mielőtt ez bekövetkezne.
Egyes veseproblémákkal küzdő embereknek nincs szüksége a káliumbevitel ellenőrzésére.
Másoknak kerülniük kell a magas káliumtartalmú ételek fogyasztását. Ezen betegek
részére a dietetikus összeállít egy listát, ahol megtalálható a különböző ételek
káliumtartalma. Ez segít a gondos ételválasztásban. A napi étkezési terv ugyancsak
segít, hogy biztosan be lehessen tartani a határokat.
Néhány magas káliumtartalmú étel: mogyoró és magok, édes burgonya, szárított
gomba, gyümölcs, banán, sárgadinnye, szárított borsó és bab.
Fehérje
A fehérjék építik, javítják és fenntartják testünk szöveteit, azok működését.
Szerepet játszanak a fertőzés elleni harcban, a sebgyógyulásban is. Normális esetben
a fehérjék káros anyagcsere-végtermékei (pl. urea, karbamid) a vesén keresztül a
vizelettel távoznak a szervezetből. Vesebetegségben ezek az anyagok felhalmozódnak.
Egy vérvizsgálat, a BUN (vér urea nitrogén) felvilágosítást ad a vér karbamidszintjéről.
A magas BUN érték – mely alacsony fehérjebevitellel jelentősen csökkenthető – gyakran
hányingerrel társul. Az alacsony érték azt jelzi, hogy a szervezet nem kap elegendő
mennyiségű fehérjét, vagy nem a megfelelő minőségűt.
A legjobb minőségű fehérjéket tudja a szervezet a legjobban hasznosítani és ezekből
képződik a legkevesebb salakanyag is. Ezeket komplett, elsőrendű fehérjéknek hívjuk.
Ilyenek az állati eredetű fehérjék, sokat tartalmaz a tojás, hús, hal, szárnyasok
és a tejtermékek. Inkomplett, másodrendű fehérjék találhatók a gyümölcsökben, zöldségekben,
kenyér- és gabonafélékben.
Kálcium és foszfor
E két ásványi anyag normális egyensúlyi állapota határozza meg az egészséges
csontképzést, izom- és idegműködést. Vesebetegségben ez az egyensúlyi állapot megbomlik,
a foszfáttöbblet hatására a csontok törékennyé válnak. Ez a szervezet egyik védekező
mechanizmusának eredménye, nevezetesen, hogy a csont lebontásával pótolná a kálciumveszteséget.
A magas foszfáttartalom emellett viszketést okoz.
Ezeken a problémákon segítenek a foszfátkötők, melyek a bélrendszerben meggátolják
a foszfor felszívódását, így az a széklettel kiürül. A foszfátkötők tehát csökkentik
a vér foszfáttartalmát s így közel normális kálciumszintet tartanak fenn. Az étkezések
után használt antacidok, savkötők is hasonló tulajdonságúak. Legfontosabb azonban
a foszfátbevitel korlátozása. A tejtermékek kálciumban gazdagok.
Sok foszfor van a következő ételekben: magvak és mogyoró, szárított borsó és
bab, feldolgozott korpatartalmú gabonafélék, sajt, tejtermékek, dió-, mogyoróvaj,
fehérjedús ételek (hús, hal, szárnyas).
Vitaminok, egyéb ásványi anyagok
Normál esetben a jól kiegyensúlyozott étrend ellátja a beteget elegendő vitaminnal
az egészség fenntartásához. A vesebetegeknek viszont több okból szükségük van vitamin-
kiegészítésre, mivel a vitamindús ételek korlátozottak, ugyanakkor a szükséglet
emelkedett. Sőt a dialízis is sok vitamint távolít el. Fontos tehát a pótlásuk.
A vitaminokat az orvos írja fel. Ez biztosítja, hogy mindenki a neki megfelelőt
kapja. Néhány túladagolt vitamin ártalmas lehet.
Az Ön étrendje:
Az egyéni diéta a nefrológus előírása alapján készül. Ennek figyelembevételével
a dietetikus segít az étkezések számának, összetételének, minőségének összeállításában.
Kalória:__________________________
Folyadék:________________________
Nátrium:_________________________
Kálium: _________________________
Fehérje:_________________________
Foszfor:_________________________
Kálcium:_________________________
Egyéb:__________________________
________________________________
________________________________
________________________________
Testmozgás és a sport
A testmozgás szükséges mind a testi mind a lelki jólét eléréséhez. A veseelégtelenség
kialakulása nem jelenti azt, hogy a testmozgást abba kell hagynia. Ha kedve van
mozogni akkor csak tegye!
Klinikai tanulmányok mutatják, hogy a sport fokozza a zsír és szénhidrát anyagcserét,
csökkenti a vérszegénységet. Sőt a magas vérnyomás is csökkenhet. Mielőtt megfelelő
edzésprogramba kezdene bárki is, vizsgáltassa meg magát az egészségügyi felügyeletét
ellátó orvosokkal – tanácsot tudnak adni abban, hogy kinek milyen gyakorlatok a
legkedvezőbbek és kinek milyen gyakorlatokat kell kerülnie.
Utazás és dialízis
Sok dializált beteg óvakodik az utazástól azon hiedelemből kifolyólag, mert azt
hiszik, hogy másik műveseállomásra utazva ott más technikát, eljárást alkalmaznak,
ami túl veszélyes lehet a számukra. Ám amint egyszer erőt vesznek magukon és elutaznak,
a legtöbbjük megváltoztatja a véleményét és valódi utazóvá válik.
Valójában ez az „extra program” a szabadságot különlegessé teheti. Az új veseállomáson
érdekes, hasznos tippeket kaphat dializálás közben a helyi közlekedésről, szállás
és étkezési lehetőségekről, éttermekről, helyi nevezetességekről. Azonban vigyázni
kell, mert sok műveseállomás túlzsúfolt így tájékozódni kell előre, hogy van-e szabad
hely a választott időpontban.
Bár nagyon sok műveseállomás üzemel szerte a világon, a legtöbb egység mégis
nagyon szoros időtervben dolgozik a korlátozott számú személyzet és a helyszűke
miatt. Ahhoz, hogy biztosan helyet lehessen kapni egy idegen állomáson érdemes 4-6
hónappal előre elrendezni a kezelést.
Az ön műveseállomása segíteni fog az utazási előkészületekben. Ha lehetséges
érdemes egy dialízis állomás környékére tervezni a vakációt, hogy ne legyen szükséges
kettő vagy több állomást igénybe venni. Így az előkészületek is könnyebbé válnak.
Mivel a technikai információk megkövetelik, a másik egység közvetlenül is beszélni
akar majd az ön állomásának ápoló személyzetéveI. Ha bizonyos napokon semmiképp
nem tud elmenni a műveseállomásra tervezett útja, esküvő vagy valamilyen különleges
esemény miatt, akkor tudassa ezt az állomással és bizonyosan módosítani fogják a
beütemezésének tervét. Valószínűleg kora reggeli vagy késő délutáni időpontot fognak
ajánlani az eredeti időpont helyett.
Segítő szervezetek
Magyar Vese-Alapítvány
1089 Budapest, Nagyvárad tér 4.
Tel/Fax.: 2100-100
Vesebetegek Egyesületeinek Országos Szövetsége
1032 Budapest, Föld u. 57.
Tel/Fax.: 188-6514
Magyar Transzplantáltak Kulturális és Sportegyesülete
1095 Budapest, Tinódi u. 2.
Tel.: 216-4528
EuroCare Magyarország Egészségügyi Szolgáltató Rt.
1023 Budapest, Felhévízi u. 3-5.
Tel.: 188-2329, 188-2330
Fax.: 250-2148
Gambro Kft.
1125 Budapest, Diósárok u. 5.
Tel.: 202-6411, 155-2589
Fax.: 155-2989
NMC Dialízis Szolgáltató Kft.
1136 Budapest, Pannónia u. 17/a.
Tel.: 112-5054
1146 Budapest, Hermina út 35.
Tel.: ( 60)33-4 784
Hospa-diamed Kft.
1025 Budapest, Turista út 51.
Tel.: 188-9779, 250-4796
1037 Budapest, Remetehegyi út 4.
Tel.: (06)31-4413
Fresenius AG. Magyarországi Képviselete
1037 Budapest, Csatárka u. 81b.
TeI/Fax.: 250-7954
Nephrocentrum Alapítvány
1047, Budapest, Perényi Zsigmond u. 64.
Tel.: 169-1030, 169-8543